Volt a tegnapi kormányinfót nézve egy olyan érzése az embernek, hogy Gulyás Gergely baromira máshol szeretett volna lenni. Nagy Márton láthatóan lubickolt benne, mégiscsak első alkalom a nagyközönség előtt és rossz reklám, mint tudjuk, nincs. 

Ne legyenek illúzióink, ezek a gazdaságvédelminek nevezett intézkedések lefordítva annyit jelentenek: a választások előtt kiköltekeztünk, itt az ideje visszaszedni. Összesen kb. 1500 Mrd Ft ment ki a választások előtt, jó befektetésnek bizonyult, hiszen újabb kétharmad lett belőle, most viszont ki kell fizetni a számlát. 

Nekem amúgy párszor úgy tűnt, hogy Nagy Márton magának is ellentmondott, egyik pillanatban arról volt szó, hogy a kamatok emelkedése és a háború miatt nyertek nagyot az adott cégek, a következő pillanatban arról, hogy a telekom cégek pl. azért nyereségesek, mert a COVID alatt sokat neteztek és telefonáltak az emberek. Én mondjuk azzal sem értek egyet, hogy a pandémia alatt túl sok pénz összegyűlt volna, inkább azt láttam a környezetemben, hogy kényszerszabik, kevesebb pénz és több gond érkezett, de nem vagyunk egyformák. 

Azzal kapcsolatban se legyenek illúzióink, ezt mi fogjuk kifizetni. A napokban letévedtem egy konditerembe, még a pandémia előtti éves kifutású bérletemet járogatom le, szerencsére a terem meghosszabbította. Egy alkalom van már csak hátra, gondoltam megnézem, mi lesz a következő, de azt hittem, bedőlök az egyik súlyzó alá: a kedvezményes konstrukciókat megszüntették, egy alkalomért pedig 4 (!!!) ezer forintot kell fizetni, és ez nem a Naphegy. Sebaj, maradnak a szabadtériek, négy ezret semmilyen körülmények között nem fizetek egy edzésért. 

Közben a közeli kínai büfében, ahol a kollégáim olyan vérhast szedtek össze, hogy egész hétvégén rommá fosták - hányták magukat, 2150 forintot fizettem egy kis adag kajáért, meg 5 darab zöldséggombócért. 

Az is igaz, nem csak a kormány tehet róla, benne van az energiapolitika és a háború is, de a kormány meg elkövetett egy súlyos hibát. Van az a mondás, hogy ha enni akarsz adni az éhezőnek, adj neki egy halat, ha azt akarod, hogy soha ne éhezzen, tanítsd meg halászni. 

Na most, a kormány kiszórt egy raklap halat, ami szépen elfogyott. A CSOK, az otthonfelújítási, a zöldhitel, megspékelve a választások előtti habzsi-dőzsivel az egekbe tolta az árakat, miközben a lakosság jövedelme érdemben nem változott. Most ott tartunk, hogy központilag nem lesz pénz a támogatásokra, azok szépen lassan elmaradnak, az árak meg szépen az egekben, aztán dolgozhatunk 30 évet egy kétszobás lakásért. 

Papíron lehet többet keresünk, de messze nem ér annyit a pénzünk. 

A bejelentések időzítése szintén okos volt, mivel a választási ciklus elején érdemes betolni a keserű pirulát, aztán a 4. évben megint jöhetnek az adományok. Fejlesztésnek ne nevezzük, ezek csak adományok. 

Emlékszik bárki is arra, hogy az előző négyéves ciklus elején mi történt? Nem? Rabszolgatörvény, majd a forint kivéreztetése. 

Akkor még 320 forintot ért egy euró, csak aztán jött az Audi sztrájk, egyszerűbb volt rontani annyit a forinton, hogy a gonosz multinak se fájjon annyira az emelés. A végét látjuk, most épp a 400-at ostromolja kemény valutánk. 

Mindegy, 2026-ban úgyse fog erre senki emlékezni. 

A múltkor eszembe jutott egy hasonlat, ami szerintem eléggé szemléletesen leírja kormányunk gazdaságpolitikáját. 

Tegyük fel, van egy ág és egy madár. Az ág a gazdaság, a madár az egyszeri magyar állampolgár. A válság közeledik, ehhez kétség sem fér, ezért fel kell készülni. Két lehetőségünk van: vagy az ágat erősítjük, vagy a madarat. 

A mi kormányunk úgy döntött, hogy minden erejével az ágat erősíti. Rezsicsökkentés, hatósági áras benzin és ételek, most épp a multik és a bankok megadóztatása, minden afelé irányul, hogy a madár azt érezze, stabil ág van alatta. A madár még kaját is kap, többet, mint kéne, ld. SZJA vissza, otthonfelújítás, CSOK. 

A madár valódi erősítése ezzel szemben oktatást, bérfejlesztést, egészségügyi reformokat jelentene. Ehhez persze szükség lenne a madár együttműködésére, ugyanakkor a madár hajlamos a lustaságra, arra, hogy minden a szájába repüljön. Az esetleges erősítések azt a célt szolgálnák, hogy ha letörik az ág, ő akkor is kényelmesen el tudjon repülni.  

A válság, azaz a vihar ebben az esetben nagy erőkkel közeledik. Van egy nagyon erősnek tűnő águnk, ami vagy letörik, vagy nem, és egy elhízott, repülni képtelen madarunk. Ha az ág letörik, a madár beleáll a földbe. Ha nem, a madár megmarad.  

Meglátjuk, mi lesz. 

Alig telt el egy pár nap a legutóbbi esélylatolgatós posztom óta, máris komoly változás állt be a közhangulatban, ráadásul a választás előtti egy-két hétben. Ennek, és nagyjából az elmúlt két történéseinek oka a képen látható, és ez vezetett oda, hogy az ellenzék megérezte a vérszagot és a kormányváltás lehetőségét, az elmúlt 12 évben először komolyan vehető módon. 

Ha a kutatásra nézünk, láthatjuk, hogy Orbán Viktor zsákutcába navigálta magát. Ha meg akarja nyerni a vasárnapi választást, kénytelen úgy lavírozni, hogy a szavazói igényének megfelelően ne is ítélje el az oroszokat, miközben a szapult Brüsszel felé azt tükrözze, ő nem is lóg ki a sorból. Ez egyre kevésbé megy, lásd a V4-ek repedező szövetsége, a rubeles fizetés visszautasításának ellenzése miatti negatív sajtóvisszhangot, bár ezt még ideig-óráig el lehet titkolni a saját választók elől. A komolyabb gáz az orosz hekkerek külügyes szervereken történő ügyködése, amit egyelőre agyonhallgatnak és csak abban bízhatnak (joggal), hogy a saját tábor szavazói közül senki nem kezd hirtelen Telexet, 24.hu-t, 444-et olvasni. 

Viszont az ellenzék előtt ott a régen látott sansz, hogy a teljes választókorú népesség felét magához édesgesse, hiszen amíg a Fidesz nem ítéli el egyértelműen, minden csatornán és konzekvensen az orosz agressziót, addig ezt ők szinte tét nélkül megtehetik és csak nyerhetnek vele. Rá is mentek erre és még az is lehet, hogy kifizetődő lesz nekik. 

Ha a Fidesz be is húzza a vasárnapi választást, és én erre látok több esélyt még mindig, a következő ciklusban elkezdi Moszkva helyett Brüsszel felé fordítani a csónakot. Van az a mondás, hogy egy hajónak egy mérföld kell a fékezéshez, három a forduláshoz. Ha megvan a választási győzelem, indulhat a fékezési szakasz, aztán pár éven belül kiderül, hogy kiegyeztünk Brüsszellel, akikkel amúgy se volt soha gondunk, és 3-4 év múlva senki nem fog emlékezni az oroszbarátságra, mindenki olyan európéer lesz, hogy hajj. 

Az értékek már amúgy se jelentenek semmit, az lecsúszott a brüsszeli ereszen, az adriai jachton elpezsgett a habzóborban, vagy ha a másik oldalt nézzük, kilőtték a szemekkel együtt. Gazdasági és hatalmi érdekek vannak, és a hozzájuk kötődő kommunikáció. 

Van egy érdekes aspektusa is a következő ciklusnak. A Gyurcsány - Orbán érme, amelyiknek hol az egyik, hol a másik oldala volt felül, már eddig is mérhetetlen károkat okozott ennek az országnak, és nekem meggyőződésem, hogy a következő értékelhető tandem a Vona - Lázár lesz, és amiben bízni tudok, hogy nem lesz ilyen káros az országnak. 

Mindkét említett úriembert a magyar politikai színtér legintelligensebb és leginkább miniszterelnök-kompatibilis versenyzőinek tartom. Mindkettő meghúzta azt a lépést, ami a hitelességhez a legfontosabb, és képesek hosszú távon gondolkozni, amikor bejelentették, hogy vereség esetén visszavonulnak, Vona már 2018-ban meg is tette ezt. Lázár János esetében ezt még nyilván nem tudom, de holnap kiderül. Ha nyer, egy hanyatló kormánynak lesz marginális tagja, aki a bukás után friss erőként lehet a Fidesz új vezére. Ha veszít, pár évig építi a hátországát, éppen úgy, mint ahogy Vona teszi most is. 

Mert ez az Orbán - Gyurcsány tandem maximum két cikluson belül bukni fog(külső tényezők: háború, pandémia, elszálló energia- és élelmiszerárak, belső tényezők: a fiatalok belépnek a szavazók közé), és utána ők úgy kaphatnak felkérést újra az országos politikára, mint akik betartották a szavukat és visszavonultak a vereség után. A jelenlegi politikai palettán már ez is egy óriási versenyelőny, az ígéret látványos betartása. 

Sem Orbán, sem Gyurcsány nem volt képes a vereség utáni eltűnni egy időre, így hozzájuk képest is egy magasabb erkölcsi, etikai polcról indulhat majd a Vona - Lázár duó. Bízzunk benne, hogy jobb világot hoznak. 

Van ez a műsor, a Partizán. 

Lehet szeretni, nem szeretni, azt nehéz elvitatni, hogy a közszolgálathoz nagyságrendekkel közelebb van, mint a jelenlegi közmédia. Gulyás Márton nem csak hajlandó, de tud is beszélni az interjúalanyokkal, ami a mai Magyarországon egyedülálló kincs. Világnézet szempontjából a pólus legtávolabbi pontján lévő emberekkel beszélget, felkészülten és informatívan. Aki nem hiszi, járjon utána, ajánlom a Zagyva György-interjút, vagy a Gajdics-interjút. 

Mindkettő abszolút hiánypótló abból a szempontból, hogy két ellentétes oldal képviselői folytatnak értelmes, sőt, nagyon érdekes párbeszédet. Nem véletlen, hogy jelen állás szerint (2022. március), 267 ezer feliratkozó követi a csatornát. 

Van a másik műsor, a Patrióta. 

Kormányoldalon időnként egészen arcpirító próbálkozások vannak a sikeresnek bizonyuló ellenzéki kezdeményezések másolására. Erre remek példa a 888.hu, ami a 444.hu sikere nyomán indult el, érdemes rápillantani a nézettségi számokra, a 444 most (2022.03.18.) 631 ezer egyedi olvasónál jár, a 888 nem éri el a 27 ezret. 

Ennek a másoló metódusnak másik "kiváló" teremtménye a már említett Patrióta, amit a Partizán ellensúlyozása végett alkottak meg, még az elnevezés hasonlatossága is árulkodó. Van egy "apró", ám annál jelentősebb probléma ezzel a műsorral: jobboldali emberek oknyomozó jelleggel beszélgetnek jobboldali emberekkel olyan ellenzéki figurákról, akik semmilyen szinten nem vesznek részt a műsorban, így értelemszerűen reagálni sem tudnak az elhangzottakra, így ebben a formájában ez nem több, mint egy propagandaanyag. Ha legalább meghívná Philip azt, akiről szó van, máris beljebb lenne eggyel. 

Nem feltételezem, hogy ezt ő ne látná, elvégre huszonix éve a pályán lévő kommunikációs szakemberről van szó, ugyanakkor inkább arra tippelek, hogy nem akarja látni. Ha ott ülne vele szemben, akiről beszél, nehezebb lenne célba juttatni az egyoldalú üzeneteket. Így viszont simán maradhat a nyugati hálózat, kiképzett ügynökök, provokátorok garmadája. 

Kálmán, bocsánat, Philip, már 2002-ben a jelenlegi kormányoldal mellé állt, ami miatt valahol lehet becsülni is az elhivatottságát, nem a 2010 utáni "újelit" része. Ez viszont nem menti fel az alól, hogy egyoldalú, közszolgálati szempontból értékelhetetlen műsort csinál. 

Ezzel szemben én arra számítok, hogy a Partizánban egyszer csak fel fog bukkanni Lázár János, és elkészül az elmúlt bő egy évtized legnézettebb  online interjúja. 

Úgyhogy addig is maradok a Partizán hű nézője, ha nem is értek egyet az adott interjúalannyal, de legalább olyan műsorral olthatom a valódi párbeszéd iránti szomjamat, ahol emberek beszélgetnek, érvekkel, ellenérvekkel, a skála legkülönbözőbb pontjairól. 

Hajrá Gulyás Márton! 

Kép forrása: Origo 

Kezdjük az alapoknál. 

A mai magyar ellenzéki összefogásnál egy dologban vagyok biztos: hogy nem akarnak választást nyerni, egészen pontosan az előválasztás óta.

Mi igazolja ezt? Megkérdezték mind Dobrev Klárát, mind Donáth Annát, mit kezdenek majd a parlamenti mandátummal, erre mit válaszoltak? Köszönjük, semmit, megyünk vissza az EP-be. 

Ilyet egész egyszerűen nem mond senki, aki ténylegesen hisz a változásban és kormányváltásra készül. Képzeljük csak el, ha Semjén Zsolt ezt válaszolná egy, a parlamenti mandátumára vonatkozó kérdésre, abban a pillanatban összeszaladna a teljes ellenzéki sajtó. 

Az előválasztáson olyan ember került a hajó élére, akit sem megrágni, sem kiköpni nem tudnak. Megrágni azért nem, mert annál karakteresebb forma MZP, kiköpni pedig azért nem, mert köti az összefogást a választói akarat. Így aztán marad a csendes szabotázs, takaréklángon égő kampánnyal, a végén pedig MZP elviheti a balhét. 

A másik oka, hogy nem akar ez az ellenzék most választást nyerni, a jelenlegi gazdasági helyzet. Infláció az egekben, rekord-államadósság (GDP-arányosan a Gyurcsány-korszakot idézi), a benzinár és a rezsicsökkentés nem fenntartható: akárki kerül most kormányra, olyan népszerűtlen intézkedéseket kell meghoznia, ami több mint valószínű, hogy politikai hanyatlást von maga után. 

Az én tippem a választásokra: 55% Fidesz, 35% ellenzék, 5% Kutyapárt, 3% Mi Hazánk, 1% Megoldás, 1% többiek.